383. nap - Barlangi búvárkodtunk

Kocsó irja:

A Yucatán-félsziget hires a mészkőbarlangjairól, valamint a Karib-tenger is tele van korallzátonyokkal. Miután Valladolidban meglátogattunk pár cenotét (ez a neve a fentről nyitott barlangoknak), már viszonylag könnyű volt Zsuzsát rávenni egy pár merülésre. Az LPben már olvastuk, hogy Tulum tele van búvárközpontokkal, úgyhogy megérkezésünk után el is kezdtük a kérdezősködést. Egy szimpatikus lánynál végül befizettünk egy 2 merüléses mókára, majd este a vacsora, sörözés közben Macska szórakoztatására elkezdtük feleleveniteni a kicsit mélyen megbúvó búvárismereteinket. Viszonylag gyorsan sikerült beazonositani a mellényen lévő fontosabb dolgokat, mit, hogyan kell csinálni a viz alatt, mit nem érdemes. Macska felhivta figylememet, hogy Zsuzsa előszerettel kapaszkodik bele a merülőtársába, de megbeszéltük, hogy majd a kezére csapok...

Másnap kicsit azért izgulva keltünk, hogy vajon milyen is ez a barlang, mennyire szűkek a járatok, bár előző nap majdnem kinevettek minket, hogy ez nem is barlang (cave), hanem csak barlangocska (cavern), azaz 30 méternél soha sincsen messzebb valamilyen kijárat.

A barlanghoz érve megnéztük a tetthelyet: gyönyörű, kristálytiszta, 25 fokos édesviz, sehol senki rajtunk kivül (ami nem meglepő, mivel reggel 8-kor indultunk, itt ez nagyon korai időpont). Megtudtuk, hogy 10 méternél mélyebbre nem fogunk menni, majd beöltözés, és csobbanás a vizbe. Kicsit korábban is, mint gondoltuk, mi még szerettük volna a parton leellenőrizni a felszerelésünket. A vizben szerencsére pótoltuk ezt is, majd lemerülés után vizhez szokás, lebegéssel próbálkozás. A vezető 3-4-szer kérdezte, hogy indulhatunk-e már, Zsuzsa még elvolt, próbálkozott, úgyhogy én leültem a fenékre és pár másodperc múlva már jöttek is a maszkom elé az egyre bátrabb kis halak, szinte kérdezték, hogy hát te meg ki vagy? Zsuzsa közben befejezte a gyorstalpaló öntanfolyamot, majd jelezte, hogy OK, mehetunk.

A barlangban végig kötél jelezte utunkat. Miután berendeződtünk szépen libasorba, megcsodáltuk a barlang száját a viz alól is, hihetetlen kékség, a vizbe beszűrődő napsugár, a móló, kis halacskák, brrrrr... Mentünk bentebb és lentebb, elkezdtük a kis szlalomunkat a cseppkőoszlopok között, ahogy haladtunk előre, egyre pontosabban tudtuk követni a terepakadályokat a 3 dimenziós pályánkon. Igaz, hogy kicsit lassan haladtunk előre, volt, hogy a vezetőnket alig láttuk, de a látvány miatt érthető is volt. Az aggteleki cseppkőbarlanghoz hasonlitva annyi a különbség, hogy egyrészt itt a látogatók nem törtek le maguknak szuvenir cseppkövet, másrészt a nincs összefirkálva, bekormozva, harmadrészt ha látsz egy nagy teremben magasan egy szép alakzatot, akkor itt "felrepülsz" és megnézed közelről, valamint a plafonon megrekedt levegőbuborékok úgy néznek ki, mint egy-egy kiömlött higanycsepp, amiben szépen tükröződnek a cseppkövek. Kb. 35 perc után felmerültünk egy terembe, a neve beszédes: Denevér-barlang. Néztünk pár denevért, a vezetőnk közölte, hogy mi aztán tényleg lassan megyünk, majd még 15 perc merülés után visszaértünk a kiinduló "medencébe", amit nagyon nem bántunk. Zsuzsa már fázott, nekem meg a homlokom fájt. Ahhoz képest, hogy azt mondták folyamatosan latni fogunk természetes fényt, azért ez enyhe túlzás volt, 5-10 percekre csak a lámpánkra hagyatkozhattunk.

Jött a pihenés, beszélgetés, üditőzés, napfényen melegedés. Illetve jött volna. Hüledezve néztünk a vezetőnkre (David), aki kb. 10 perc után már menni is akart vissza a következő körre. Normális vagy?? Most jöttünk ki! Épphogy kezdünk felmelegedni, még a vizet se ittuk meg. Sikerült haladékot nyernünk, de David nem az a türelmes tipus, 3 perc után újra közli, hogy akkor indulás. Nem a legnagyobb meggyőződéssel, de engedtünk a felhivasnak, lefelé menet már beszéltük, hogy akkor hogyan módositsuk a második merülést. Közöltük, hogy minket ez a sötétben lámpával bolyongás annyira nem köt le. Sikerült kialkudnunk, hogy menjünk olyan útvonalon, ahol tényleg szinte folyamatosan látunk fényt, hogy minél többet tudjuk élvezni a gyönyörű türkizkék szineket. Sokkal jobban tetszett mindkettőnknek ez a merülés. Úsztunk sznorkelező emberek alatt, találkoztunk szembejövő búvárokkal, ugyanúgy gyönyörködtünk a viz alatti "jégcsapokban", láttunk barlangi rákot, és türkizkék itt, türkizkék ott! Felejhetetlen élmény volt! Ja, és a beharangozással ellentétben Zsuzsa egyszer sem jött oda, hogy megfogja a kezem, egyszer sem parázott, egyszer sem kenődött fel a plafonra, velem ellentétben, akinek az egyik csöve kétszer akadt bele egy cseppkőbe. (Mindkétszer kitapogatás után gond nélkül sikerült lehámoznom magam.)

2007.10.31 - Tulum

Eddig 4 komment érkezett ()

1. Bulirobot:
   2007. 11. 07. 17:37

   Huhh,
   az elég merész lehetett barlangi búvárkodni.
   Bár biztos q.gyönyörû volt.

   A képek hogyan készültek? Ki csinálta, mivel?

2. safranyek:
   2007. 11. 07. 17:51

   Nem volt olyan gaz a barlang, mert nem volt mely, csak 10 meter. f..sza volt tenyleg. A kepek keszitese kevesbe romantikus, a barlang szajanal egy erre szakosodott fotos kattingat aztan remekmuveit eladja a turpistaknak...

3. Bulirobot:
   2007. 11. 07. 18:01

   Jó gyorsan válaszoltál, ezek szerint éppen netkávézóban vagytok?

4. safranyek:
   2007. 11. 07. 18:14

   Ja, netkavezo :) Koszonjuk a dicseretet a burma cikkhez, Labi neveben is. Jol esett nagyon :) Mi is megnezzuk majd a Saab reklamot... :)
   Epp most toltjuk fel a vietnam valogatast, 421 kep, ha majd meg nagyon unatkoznal. Laoszt meg nem adtuk le, de mar a rokonyok olvasgatjak-velemenyezik... szal mindjart igen.

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.